Pintyipapa kalandjai

Hol volt hol nem volt,volt egyszer egy kisfiú akit úgy hivtak,hogy Pintyipapa.Egy nap el határozta el megy az erdőbe virágot szedni mivel közeledik anyukája születés napja.Szaladt is ki tötyökélve a házikoból nehogy észre vegyék egyenesen az erdőbe.

Hamarosan el ért a házikójuk melletti tisztásra ahol szedet egy kis csokornyi virágot.
~Ez nem elég!
Gondolta magában Pintyipapa és egyre beljebb merészkedet az erdőbe mikor egyszer csak sirást hallatszik a közeléböl.Közelebb merészkedet,hogy megnézze ki is az mikor egy kicsinyke aranyos nyuszikát pillant meg aki csapdába került.Gyorsan feléje lépett,hogy ki szabaditsa a csapdából és segitsen rajta.

-Ó szegény kis nyuszika mi történt veled?
Aggodva kérdezte Pintyipapa mirre a nyuszika igy felelt.
-Köszönöm,hogy a segitségemre jöttél a vadász el fogta a mamámat és amint magad is láttad én is bele estem a csapdájába, ha te nem vagy itt, már lassan én is a ketrecébe lennék.
Pityeregve mondta a kisfiúnak aki nagyon megsajnálta a kisnyúlat majd igy szólt hozzá.
-Én az anyukámnak jöttem egy nagy csokor virágot szedni, mert születésnapja lesz,de szivesen segitek neked gyere tarts velem és útközbe ki találunk valamit.
A kis nyuszika Pintyipapával tartott hamar össze barátkoztak és vidáman ugrándoztak a fák között.
Egyszer csak ugatásokra lettek figyelmesek ami egyre csak közelebb és közelebbröl jöttek a hangok.Pintyipapa és a nyuszika kiváncsiak voltak mind a ketten valyon ki is lehet az.A bokrok közé férkösztek és onnan vették szemügyre az ismeretlen állatot.
-Nini egy kis kutya?
Mondja Pintyipapa akinek szive csücske és álma egy kutyuska.
A kutyuska essze vesszeten ugatot morgot rájuk mérgesen hisszen félt és tartott attól,hogy bántani fogják ismét őt.De Pintyipapa  aki szelíd és kedves volt a hangjával és kedves mosolyával probálta magához csalogatni.
 

De a kutyus továbbra is csak ugatott eszeveszeten nem bízott bennük hiszen idegenektől retentöen félt mivel attól tartott,hogy ismét bántani fogják őt.
Pintyipapának éppen eszébe jutott,hogy a kis tarisznyájában akad egy kis finomság számára.Elövete majd szép lassan ki tartott kézel feléje adta.
-Tessék kutyuska ez a tied!Vedd csak el bátran.
A kutyus félt de anniyra nem ,hogy ne egye meg a falatot,nagyon éhes volt mert napok óta nem túl sokat evett.Pár másodperc alatt fel is szipantota az inycsiklandozó falatot amit kapott Pintyipapától. 
-Köszönöm szépen
Ennyit felelt a kis fiúhoz majd büszke fejecskéjét a magasba tartotta.
-Hát ez nagyon vicces!
Pintyipapa hangos nevetésbe kezdet az egész erdő a hangos kacagástól lett teljes és  tudta,hogy meglelte hű kis barátját. 
Pintyipapa majd igy szólt hozzá nem akarta,hogy a kutyus el menjen igy inkább maradásra tartotta.
-Kérlek téged ne menj tarts velünk mert a nyuszikának  az anyukáját rabul ejtette a vadász és szükségünk van minden segitségre.
A drága négy lábú nem gondolkodott  sokáig igent mondott a nagy feladatra.
Igy már hármasban folytatták közös kis kalandjukat.  Egyre beljebb mentek az erdő sűrűjébe már fogalmuk sem lehetett,hogy merre is járnak.De nem féltek hiszen ott voltak egymásnak közben nevetgéltek játszodtak.Játék közben egy gyönyörü tisztásra értek ahol szebbnél szebb virágok pompáztak a nap sütésben.
-Nahát mennyi virág!
Mondta Pintyipapa majd egy hatalmas csokornyit szedet az anyukájának.Mirre össze szedték a hatalmas csokrot közben a nevetés és a játszás nem maradt el továbbra is boldogan szaladgáltak a tisztáson.Addig játszodtak addig játszodtak mirre hatalmas fáradtság törte le őket és el is aludtak.Mindegyik édesen szunyokált mikor nem sokkal késöbb egy aranyoska kis lovacska legelészet nem messze tőlük.
A lovacska egyre csak közelebb és közelebb legelészet mire el ért hozzájuk.Pintyipapa hirtelen felébredt a fura zőrejre illatra de csukva tartotta két kis szemecskéjét mivel még nagyon álmos volt.
De az első szava már is ez volt.
-Hűha micsoda ez a büzös illat? 
Bár még nem nyitotta két kis szemét de érezte,hogy már ideje lenne fel ébrednie mivel ugy gondolta,hogy a közelébbe tartozkodik valaki.
Fel nyitotta kétkis szemét és meg pillantja a lóvacskát .

- Nini!
 Mondja Pinytipapa már is szél sebessen fel pattan és fel ébreszti a nyuszikát és a kutyusát.Persze már is a kutyus dühösen mérgesen ugatott morgott rá védeni akarta az új kis gazdáját.
A lóvacska már is el pityerregte magát és el bújt már is egy kis bokorba de a feneke és kis pofija kikandikált a bokorból.
Pinytipapa már is megsajnálta a kis lovat a szive szorult meg mikor ennyire megijedt a négylábú patás.
-Kutyuskám kérlek ne ugass, hiszen nem látod reszket mint a kocsonya! 
A kutyus abba hagyta a morgást és csendbe le üllt a helyére.
Pintyipapa pedig lassan közeledet feléje,hogy simogassa a hátát.
A lóvacska  pedig tovább reszketet a bokorba.
-Jaj de vicces vagy ne reszkes mert lassan olyan leszel mint egy kocsonya mit amit a nagymamám készit.
-Micsoda ?
Mondja a lóvacska mi az a kocsonya?
Pintyipapa hangos kacagásba kezdettt és nem tudta abba hagyni már a földön feküdt a kutyus és a nyuszi és a lóvacska csak egymásra néztek és nem érteték,hogymi történik körölütük.
-Na jó elég abba hagyom a nevetést
Mondta Pintyipapa majd fel állt a földröl és illedelmesen meghajolt és üdvözölte az új kis barártját mivel már annak tartotta.
-A nevem Pinytipapa és el indultam szedni az anyukámnak virágot szülinapjára és útközben ösze találkoztam a nyuszikával akinek a vadász el vitte az anyukáját egy zsákba.Ö pedig az énkis kutyám remélem,hogyha haza megyünk a szüleim meg engedik,hogy meg tartsam.
-És te honnan jöttél?
Kérdezték mind egyszere.
-Hát szóval nekem sem túl rózsás a helyzetem,amit látjátok sovány és gebe vagyok a gazdám nem vette túl nagy hasznomat a földeken majd el adott a vásáron egy újabb gazdának aki még még roszabul bánt velem.Kaptam az alkalmon nyitva volt a karám és vágtatam szél sebessen ahogy a lábam birta.Itt kötötem ki köztetek hátmost itt vagyok de majd hová tarttok még nem tudom.
 Pintyipapának egy újabb ötlet vilanyozta fel a kis eszét és már is elő rukolt az új ötlettel.
-Édesapámnak szüksége van egy erős lóra és te éppen meg felelő lennél neki én majd haza viszlek és majd gondozlak.
A nyuszika és a kutyus ismét egymésra néztek és el kezdtek nevetni a ló kinézette láttán.Pintyipapa hátra nézzet és össze huzott szemöldökkel mérgesen rájuk szegezte a tekintetét.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat