Pintyipapa kalandjai

 Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy kis kukac.
Szegénykének nem volt hol meg húzznia magát a közeledö vihar elöl így igyekezet valamilyen búvó helyet találni legalább egy éjszakára.
Ahogy kuszot-mászot a földön a szél is felerösödni kezdet.
-Oh jaj nekem most mit tegyek mit csináljak!Hova bújhatnék el!
Szerencséjére meg pillantott egy hatalmas gyümölcsös kertet és sietett feléje,hogy meg húzza magát a didergő hüvös szél elöl.Ki nézett magának  egy nagy piros almát ahova be furakodhatna.
Már szinte teljesen bent volt mikor szembe találta magát egy újabb kukac jövevényel.

Illedelmesen köszöntöte annak reményében,hogy ketten is el éldegélnének a hatalmas almában.
-Tiszteletem!El nézést a kellemetlenségért,hogy váratlanul be toppantam de közeledik a vihar, szél is felerősödöt igy gondoltam talán meg húzzhatnám magam amig el csendesül.
Az ismeretlen kukac nem szerette ha megzavarják nyugalmi békéjét legföképpen ha az illető nem kivánt személyiség.Mérgesen igy szólt feléje.
-Takarodj innen!Mond csak mit gondolsz magadról,hogy váratlanul be tolakodsz a házamba.Ez az én lakásom úgyhogy szép sebessen húzd el a csikot.
A kis kukacnak nem volt más választása ki furakodot az almából.Szerencsétlenségére az eső is el eredt de nem kellet sokáig ázznia egy újabb gyümölcsbe bújt bele még pedig egy körtébe.
Ott éldegélt néhány napocskát mikor egy szép nap egy kis fiú le szakitotta a fáról.Jó izüen bele harapot, mikor meg pillantotta a kis kukact hiába kiabált saját kis nyelvén,hogy ....
-Ne egyél meg! Ne egyél meg!Ne egyél meg!
De a csintalan kisfiú nem értett egy szót sem, helyete le dobta a gyümölcsöt a földre.Sikerült ki másznia a kukacnak még mielött össze taposta volna Őt.
Igy tovább kuszot,de addig kuszot addig kuszot mirre rá esteledet az éjszakát egy nagy levél alatt hajtóta álomra fejét.Reggel egy kedves pillangócska köszöntöte nagy örömmel.
-Szép jó reggelt!Ki vagy mert még eddig soha nem láttalak erre felé?
-Szép jó reggelt!Válaszolt a kis kukac el mesélte hogyan s miképp került ide.
A kis kukac és a pillangó hamar össze barátkoztak.Sajnos nem tarthatott sokáig barátságuk, mivel a pillangó hölgynek vissza kell mennie a családjához mert szó nélkül tünt el a szemük elől és biztosan aggodnak érte.

-Mennem kell mert bizosan keresnek és a családom azt sem tudja hol vagyok.
Kukacka szörnyen el szomorodot mert annyira boldog volt,hogy valahára talált magának egy barátot akivel ennyire jól meg értette magát vele.
-Rendben van!Ha menned kell én nem tartalak vissza, bizom benne,hogy újra találkozunk.
Szegénykének össze szorult a szive,könnybe borult két kis szeme de tartotta magát a pillangó hölgy előtt nehogy gyáva teremtménynek tartsa.
Hosszú búcsuzkodás után átölelték egymást és a lepke tovább repült,hogy megtalálja aggodó családját.
Ahogy teltek a napok a kukacka nem mozdult arról a helyröl ahol ő és barátja töltötek el néhány csodálatos felejthetetlen napot.Abban reménykedet talán visszatér,de úgy érezte, nincs remény biztosan el felejtette Őt.
Szomorúan tovább kuszot amig el ért egy csörgedező patakocskát.El is fáradt a hosszú csaloglás alatt és megszomjazott.Hirtelen egy halacska búkant elő a semmiböl vidáman fickándozott a hüsitő vízben a kukac pedig meg ilyet és bele eset.

A halacska észre vette a kis kukact s már is arra gondolt meg van a mai ebédje.Hiába probált mennekülni előle, de mind hiába fel kiáltott torka szakatából.
-Ne egyél meg!Ne egyél meg!Ne egyél meg!Igérem ha valamikor bajba kerülnél segitek rajtad.
-Hogy micsoda?Na ne nevetes ez röhejes,hogy éppen Te húznál ki a csábából?
A halcska szinte megpukadt a nevetéstől s amiért meg nevetette Őt el engedte.
-Na pattanj fel a hátamra ki visszlek a partra!De meg ne lássalak itt még egyszer mert nem leszek ilyen kiméletes!
A kis kukac fel pattant a hal hátára és meg igérte,hogy meg tartja a szavát.
Aztán tovább ballagot mit sem selytve egy medve kezei közé.Már éppen nyugovóra  hajtotta fejét mikor valaki fel emeli,hogy be kapja az apró falatot.
-Mi az már megint?Szólal fel a kis kukac.
Észre vette,hogy hamarosan megint valakinek a pocakjába fog sütkérezni ha nem cselekszik azonnal.Igy ismét azt a mondatot használta mint a halnál.

-Negyél meg!Ne egyél meg!Ne egyél meg!Igérem ha bajban leszel segitek rajtad.
-Ha,ha,ha na ne nevetes!Még,hogy te?Talán éppen forditva lenne!
A mackó habár nagyon éhes volt mert napok óta egy árva falatot nem evett el engedte a kis álatott.
Ő pedig gyorsan el iszkolt a medve elől.Egyszer csak kiáltásokra hegyezi apró füleit.
-Segitség,segitség,segitség!
Ahogy közelebb ment észre vette a zsákban fekvő halacskát akinek majdnem az ebédje lett.Eszébe jutott a közelben levő medvére aki meg ilyeszthetné a halászt.Szedte apró lábacskáit,majd torka szakatából oda kiállt a medvének.
-Medve pajtás kérlek szépen segíts nekem.
Az éhes mézet majszoló mackó újra meglátja kis kukact.
-Mi az már megint?Mi történt?
-Segítened kell, valaki aki szintén meg hagyta az életem és majdnem az ebédje lettem bajba került.
Nem volt túl nagy kedve a mackónak hozzá, de el indult a patak felé ahol a halász ücsörögve horgászot.Mély dübörgő hangjával megrémisztette szerencsétlen embert aki esze- veszve futott el,a ki fogot halacskák szerencsésen vissza kerültek a vízbe.
-Köszönöm szépen,hogy be tartottad a szavad és segítségemre jöttél,amilyen apró vagy olyan bátor.
A halak mindjájan megköszönték és lassan el merültek a patak aljára.
Lassan be is estledet és a kis kukac végre álomra hajtotta fejét,korra reggel útnak indult,hogy meg keresse pillangó barátnöjét,mikor ismét segély kiáltásokra lett figyelmes.
-Segítség,segítség!
Ismerésnek tünt a hang, kiváncsi volt,hogy megnézze magának ki is az.
A szerencsétlenül járt sírdogáló medve egy mély lyukba hevert amit a vadász készített el.
-Most mit tegyek?Mit csináljak? Rajta hogyan segitsek hisz oly hatalmas állat?
De szerencséjére az útjába került pillangó barátja akinek nagyon meg örült.
-Pillangócska kérlek segits nekem, valaki aki meg hagyta az életem s majdnem a vacsorája lettem bajba került.
A lepkének akinek úgy vágott az esze mint a borotva támadt egy nagyon jó ötlete.Az összes erdei róka,farkas mókus és nyuszi álatott meg kereste és a mély gödröcske felé vezette őket,hogy ki szabaditsák a mackót
Egymás derekát megfogták és fel húzzták majd meg köszönte a segitséget különösen az apró kis barátjának.
-Köszönöm néked kis kukac,ha te nem vagy a vadász zsákmánya lennék.Amilyen pötöm vagy olyan bátor.
Kis kukacnak nagyon jól esset a kedves szavak, többé nem érezte magát jelentéktelenek és pillangó barátjával is örökre együtt maradtak!

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat